Ki a tévével a hálószobából!

A divatos belsőépítészet egyik ága a letisztultságot hirdeti manapság: ha a nappalink beosztását és funkcióját a klasszikus értékek és nem a modern megoldások szerint képzeljük el, hagyjuk ki belőle az oda nem illő technikai kütyüket. Ha görög oszlopokat, barokkos kárpitokat, százéves bútorokat szerzünk be nyilvánvalóan nem kevés pénzért, keressünk másik helyiséget a házimozinak, plazmatévének és egyéb ultramodern felszerelésnek. Jól jöhet akár egy igazi moziszoba, vetítővászonnal és projektorral.

Ellentétes divatok

A lépcső is vándorol újabban: korábban gyakori megoldás a kétszintes lakásokban, házakban, hogy az emeleti szintre vezető lépcsőt a nappaliba ágyazták be. Ez azonban mára korszerűtlenné vált, mert a mégoly kecsesen kanyargó feljáró is zavarja a család napi életét, beletolakszik a harmonikusnak szánt nappali terébe. Mostanában az előszoba vagy más "átjáró" terhére igyekeznek megoldani a tervezők a szintek áthidalását.

Korszerű trend az is, hogy a hálószobát kizárólag alvásra, pihenésre használják a lakók. Korábban, főként a kis lakások divatja miatt, számos funkciót egyszerre töltött be ez a helyiség: dolgozó, könyvtár, gyakran gardrób, néha gyerekszoba egyszerre volt. A modern lakástervezésben azonban azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy szükség van a nyugalmat, intimitást kizárólagosan megtestesítő szobára, amelyből kiszorul minden más. A legjobb, ha ennek ellenére nincsen két fal közé szorosan passzítva az ágy, hanem van némileg tágasabb tér körülötte.

A lakásvásárló helyzete azonban nem könnyű, hiszen épp a fenti divatok ellenében hat egy másik is: a funkciók szétválasztására cáfol rá a loftok, azaz egyterű lakások és a pesti belvárosban oly divatos tetőterek terjedése. Ezek olyan helyiségek, amelyekben nincsenek vagy alig vannak válaszfalak, és minden lakófunkció egyetlen nagy térben valósul meg. A nyilvánvaló ok, hogy a tetőtér ferde falai, a volt gyárépületek oszlopai amúgy is határolják, csökkentik a teret. Itt tehát nagyra nőtt „garzonokat” találunk, ahol nem választja el ajtó a hálót, a nappalit és a konyhát.

Főtér a lakásban

A két irányzat közötti igazság valahol félúton lehet: a manapság épülő, nem az extravagáns igényeket kielégítő lakások, házak tervezői szeretik a nagy egybe nyitott tereket, amelyben a nappali és az étkező, esetleg egy könyvolvasásra, zenehallgatásra létrehozott kuckó kap helyet. Ezt egészítik ki a kisebb hálónak is használható szobák. E megoldás nyilvánvaló előnye a tágas lakáson belüli „főtér”, amelynek látványa a luxus érzetét kelti.

Hátránya a nehezebb fűthetőség. A lehetőségek között szerepel, hogy térelválasztás nélkül, nagy táncparketteken helyezzük el a bútorokat, amely egyeseknek talán kicsit sivár, kastélyszerű érzést kelt. A másik megoldás, hogy szintemeléssel, korlátokkal, oszlopokkal választjuk el a különböző szerepű helyiségeket, amely dizájn szempontjából izgalmasabb, ám a közlekedést nehezíti a helyiségen belül a sok kerülgetnivaló miatt.